|
Kipitaren
Látogat a halál
Bomba
a Szent Szüz lábainál
Az Ösz palettája
Babarózsás
fiatal Tavasz
Délibábok népe
Barát
Dr.Deáki Miklós Sándor
papköltö, a ciszterci rend latin-magyar szakos tanára,1996-
nyarán halt meg 92 éves korában Panonnhalmán
( Baján és Szentendrén ) tanított
. Mint
volt szentendrei tanítványa a papköltönek
egy két "irodalmi kostolót" tálalok
ezen az oldalon az érdeklödö olvasóim
elé. Két kis versesfüzetét tudtam
kis példányszámban 1995-ben kiadni: 1"Néhány
virág a CSOKORBÓL" (1995 májusában
Szentendrén);
2. "Költemények és Legendák"
1995-ben Gieszenben.
felülre
Bomba a Szent Szüz lábainál
Nem vagyok babonás nem is azért irom;
mondjuk, hogy véletlen: egy bomba bezúgott
az örökimádás-templomába.-törve-zúgva;
végül s Szent Szüz lábainál
maradt
meglapulva...
Nem robbant, nem rombolt, csak a Szüzet nézte,
Milyen üde, tiszta..Nem ijed meg töle.
Mintha moslyogna... Tüzszertészek jöttek!
Azok megkeresték, és a megtért bombát
nyugalomba küldték.
Lám a lövedék is csak megúnja egyszer
a gyilkos öldöklést.
Csupán az emberfaj nem nyugszik a láztól,
amit az önzése újra szít és
tárol.
Folyton zúz és gyilkol...
Kesztyüsen vagy durván
A jó Istenanya borzad a bün-tenger láttán.
Papiron immáron a háboruk vége,
még sincs szent nyugalom, és igazi béke.
Szabadult ördögök nyargalnak a Földön...
Szegény Magyarország szintén ilyen börtön.
Itt vérzik a jóság,tilos szentté
lenni...
Irgalmasság Anyja, csodát kéne tenni...
A bombázó embert rávenni jóságra,
Szives szeretetre. örök imádásra.
Budapest, 1956 november 27
felülre
|
|
Délibábok népe!
Délibábok népe hadd beszéljek
veled,
nagy-nagy szeretettel hiszen megértelek,
ha még be nem törted egészen a fejed
a valóság falán, magyarázd meg
nekem,
honnan hogy majdnem ezeréve immár,
hogy ébredésed keserübb álmodnál…
hogy a délibábot csak álmodban látod,
azt is csak, ha mámor táplálgatja álmod.
Bortól - pálinkától fölpirul
még kedved,
még dalra is gyujtsz tán,s szomorúan
énekled
szavakban bár cifra bánatos nótádat,
víg orcával sírva, mi szivedböl
árad.
Mint az úri - kocsis bekecse, ujjasa,
mint a cifra szüröd tulipántos rajza
tele van hímezve ragyogó színekkel,
de az életsorsa nem vág e hímekkel,
minden csak díszes nem.
Csodavárón türve bámulod az eget,
borús idökben is a délibábot lesed…
Ezerszer hiába, - Mindig is hiába!
Mondd, az ábrándozás szíved kivánsága?
Akárhogy pofozzon a viharok szele,
Még sem lesz belöle tények tisztelete?
Nem okoz fájdalmat, és ki nem ábrándít,
hogy a sültgalambok nem röpültek szádig,
hogy a délibábod mindig vizet csinál,
hidegen leforráz. Ne képzelödj tovább!
Válaszul teneked, íme azt felelem:
költö vagy és magyar; szivedet ismerem.
Tanultam eleget rögtöl és vészektöl;
A józan valóság úgy tört
reám csöstöl,
Söt az értelmetlen, szörnyü vihar tépáz,
-
Mindent inkább látok ritka délibábnál.
Olyan a helyzetem, oly keserves sorsom,
Ha szemébe nézek jobb lenne meghalnom, -
Szürke mélabúba borúl magyar álmom,
Ha a délibábot nem magam, csinálom.
Lefekszem alája színes tarka réten.
Igy vígasztal engem az irgalmas Isten.
1995 febr.10
felülre
Látogat a halál
Pannonhalma, 1995 április 19
(Ferenci György halálára.)
Be-benéz a halál
a beteg-otthonba…
Szeretek-e még élni
tölünk tudokolja.
Odakint tavasz van,
Aranyvesszö ágak
csillagokat szórnak
az árnyas sétányra.
Színük aranysárga…
fölöttük az égbolt
ragyogó azúrkék;
a tavaszi szelek
tisztára söpörték.
Hát halál testvérem,
tán te is belátod,
ilyenkor, tavaszkor
látogass te máshol!
Nem veszem rossznéven,
ha most kihagysz engem;
majd öszi sötétben
lehetsz a vendégem.
Mikor útjaimat
lehullt lombok zárják,
akkor elfogadom
lakásul a zárkát.
Addig kerülj engem,
hivatlan vendégem,
kiteszem szürödet,
sa szürödben téged.
felülre
Az Ösz palettála
/Kosztolányi: az ösz bús nevetése"/
A Természet öszi palettáját
utól nem éri földi kéz;
nem kever ki több színt a vásznán,
szénesebb nem lesz semmiképp.
A fasoron, a rozsdás lejtön
bronz kupolát emel a tölgy;
lángot vetnek a juhar, bükk erdök, mikor
ez évszak beköszönt.
S amig a vidék ünneplöben,
nem is gondolsz rá: jö a tél,
s a tarka-barka víg mulatság
a gyásznak adja át helyét.
Zugliget, 1972.okt.16
felülre
|
|
Babarózsás fiatal Tavasz
Lázasan dobban az ifjak szíve,
Hogyha szemükbe belenevetsz.
Csalogány csattog lombos csalitban...
Szirmokat ront-bont a szerelem.
Zegzugos utcán fiatal párok...
mint a rügy pattan, csattan a csók.
Senki sem mondla: elég volt Ámor!
Senki sem vallja: Sok ami sok.
Kamaszos éhség gerjed a vérben,
Harsogó kínnal édes remény…
Leányra várok, bár tüzes nyáron
Tudom, hogy testem-lelkem elég.
Habos a felleg. Ibolyás éren
Csillog a napfény... illan a hal...
A babarózsás, illatos kertek
Gyümölcsös álmot áhítanak.
Májusi éjjel, bübáj, igézet!
Huncut mosollyal néz le a hold.
Nincs titok többé! Küzdenek érted
Géniusz, démon, s más is bolond.
Elpirul orcám, mégis a vágyam
Sarkall és kerget: bájos a lány!
Tavasz Tündére karját kitárja,
Illatos csókja, mint ibolyám.
1956 május 5.
felülre
Bomba a Szent Szüz lábainál
Nem vagyok babonás nem is azért irom;
mondjuk, hogy véletlen: egy bomba bezúgott
az örökimádás-templomába.-törve-zúgva;
végül s Szent Szüz lábainál
maradt
meglapulva...
Nem robbant, nem rombolt, csak a Szüzet nézte,
Milyen üde, tiszta..Nem ijed meg töle.
Mintha moslyogna... Tüzszertészek jöttek!
Azok megkeresték, és a megtért bombát
nyugalomba küldték.
Lám a lövedék is csak megúnja egyszer
a gyilkos öldöklést.
Csupán az emberfaj nem nyugszik a láztól,
amit az önzése újra szít és
tárol.
Folyton zúz és gyilkol...
Kesztyüsen vagy durván
A jó Istenanya borzad a bün-tenger láttán.
Papiron immáron a háboruk vége,
még sincs szent nyugalom, és igazi béke.
Szabadult ördögök nyargalnak a Földön...
Szegény Magyarország szintén ilyen börtön.
Itt vérzik a jóság,tilos szentté
lenni...
Irgalmasság Anyja, csodát kéne tenni...
A bombázó embert rávenni jóságra,
Szives szeretetre. örök imádásra.
Budapest, 1956 november 27
felülre
|
